winston w/o weight

Mi a különbség a "jó menedzser" és a "jó vezető" között?

A jó menedzser jól csinálja a dolgát. Én is ilyen vagyok, vagy inkább voltam. Bárki lehet jó menedzser egy adott területen, de számomra ez nem volt elég. Talán az elmúlt fél évtized összes kínlódása, elégedetlensége mögött, ez az ellentmondás rejtőzött. Én ugyanis soha nem akartam csak ennyi lenni.

A jó vezető jó dolgokat csinál. Én egy idő után ilyen akartam lenni, de az adott pozícióban, mint "menedzser" nem ez volt az elvárás, vagy nem tudtam ennek megfelelően alakítani az elvárásokat.

Ha elvégzed a dolgod, abból semmi nem marad. A tetteid maradnak fenn egyedül, ha az tényleg jó mások számára is.

Az elmúlt évek görcsös igyekezete csak nekifeszülés volt az elmozdíthatatlannak, de nem a mozdítható keresése. 

Holnap valami történik. Valami elkezdődik. Valami újrakezdődik. A jövő?

A belvárosi fesztivál koncertjeit végighallgattam, néztem az embereket és a Figyelőben közölt számokra gondoltam. A Fidesz támogatottsága  a 39 év alatti korosztályban 70% feletti. Ha a munkaképes korú lakosságot nézem, akkor is 60% feletti.

Mit jelent egy kétharmados támogatottság egy ilyen helyzetben. Egy nemzet életében évszázadonként csak egyszer kap ilyen támogatást egy politikai erő. 1848-ban vagy 1945-ben a kisgazdák. 

Rendkívüli helyzet, amely egy nemzet túlélését vagy újjászületését határozza meg. Iszonyú felelősség, amellyel visszaélni nem lehet. Ajándék ez a bizalom, amelyet a Fidesznek igencsak meg kell szolgálnia. Nem lehet hibázni, nem lehet tisztességtelennek lenni.

Még 24 óra, inkább 20 és minden megváltozik. Egy ország a sarkára áll?

Meglátjuk.

De a bizalom nem feltétlenül csak a Fidesznek szól, hanem annak a kinyilvánítása lesz, hogy a nemzet bízik a jövőjében. Önálló, méltósággal teli és magát megtéveszteni nem hagyó szabad emberek döntése. Rajtuk múlik, hogy megváltoztatjuk-e a jövőt.

Az HBO-n futó John Adams sorozatot fő-műsoridőben kellene magyar csatornán sugározni, mert tanulságos és rendkívül fontos üzenetet hordoz. Olyan üzenetet, amelyet a jelenlegi bulvármédia semmilyen formában nem juttat el az embereknek.

Ha magyar példát kellene keresni, magyar sorozatot forgatni, akkor persze nem igazán akadna megfelelő főhős. Bibó élete valószínűleg kevéssé kötné le az átlag magyar nézőt, ahogy az íróasztala felett görnyed. Nagy Imre élete meg nem nevezhető éppenséggel az emberi jogok képviselete iránti állandó törekvésnek. Jutnak-e nekünk ilyen hősök? Esetleg valamelyik kisgazda politikus lehetne példa, Tildy vagy Kovács Ferenc, de, hogy sorsuk túl sok pozitív indulattal nem fűtené fel a tévénézőt az aligha vitatható

A demokrácia felelősség, teher mindenki számára. Mindenkibe beleértendő a választópolgár is. Felelősség a szavazófülkében meghozott döntéséért. Felelősség, azért hogy az adóit ettől függetlenül is befizesse, a törvényeket betartsa.

Magyarországon néha úgy tűnik a felelősség azonban nemcsak a kormányzat, hanem a polgárok is részéről is hiánycikk.

A demokráciáért küzdeni kell, néha vérezni érte, hogy elmondhassuk a miénk.

Ma nem kellene túl sok, maximum az idejét kellene áldozni a polgárnak. Időt amit arra áldoz, hogy utánaolvasson, érdeklődjön a világ dolgai iránt. Ha szükségesnek látja, akkor pártprogramot olvasson, de ki az, aki ezt megteszi manapság.

Aki belép egy pártba és az idejét áldozza erre, többnyire hülyének tekintetett vagy feltételezik róla, hogy önös érdekei vezetik. Ugyanakkor a köz ügyeivel lehetne másképp is foglalkozni, utána járni a közvetlen környezetünk ügyeinek, mégis elkeserítően kevesen teszik meg. De ha nem mi, akkor ki?

Ennek megfelelően tisztelem még azokat a pécsi szoci pártaktivista nénikéket is, akik még most is megpróbálják vinni a zászlójukat. Legalább nem fizetésért és önös érdekből teszik, mint a pártvezetőik, akik megvezetik őket. Ugyanakkor az információhiány, sőt a rendelkezésre álló információk ép ésszel végig nem gondolása ugyanúgy felróható számukra, mint az átlagpolgárnak.

A Kecskeméti Lapok 3.évezred sorozatának e kötetét olvasgatva, az ember rácsodálkozik arra, hogy ha ennyire tisztán lehet dolgokat látni, akkor mire várunk, miért nem tesszük.

Az elmúlt hónapokban örvendetes, hogy egyre inkább gyülemlik és sokasodik az a tudásbázis, ami ezen ország pozitív irányú előremozdításához szükséges. Ugyanakkor ez olyan sajnálatosan távol áll a mainstream médiától egyenlőre, hogy az hihetetlen. Ami az emberek zöméhez eljut információfoszlány, gyakran még a kérdések felvetéséhez sem elegendő.

Nem csoda, hogy nagyon sokan csak egyfajta mátrixos hangulatot éreznek (smtg is wrong with the world), ami kínosan visszaköszön az MSzP youtube-os reklámfilmjében is.

A változásokhoz azonban a helyzet ésszerű végiggondolására van szükség, ha ezt a világot, méginkább benne ezt az országot minden lehetőség legjobbikának gondoljuk, vagy úgy véljük alapvetően azért minden oké, akkor soha nem változik meg semmi. Új reformkor kell, de nem a gyurcsányi lejáratott értelemben, hanem együtt gondolkodva, együtt teremtve meg a kereteit. Ez nem fog menni a társadalom vagy az értelmiség egyes részeinek kihagyásával, de minimum követelményként azért elvárható, hogy legalább beszélni, együttgondolkodni hajlandó legyen a másik.