A Kecskeméti Lapok 3.évezred sorozatának e kötetét olvasgatva, az ember rácsodálkozik arra, hogy ha ennyire tisztán lehet dolgokat látni, akkor mire várunk, miért nem tesszük.
Az elmúlt hónapokban örvendetes, hogy egyre inkább gyülemlik és sokasodik az a tudásbázis, ami ezen ország pozitív irányú előremozdításához szükséges. Ugyanakkor ez olyan sajnálatosan távol áll a mainstream médiától egyenlőre, hogy az hihetetlen. Ami az emberek zöméhez eljut információfoszlány, gyakran még a kérdések felvetéséhez sem elegendő.
Nem csoda, hogy nagyon sokan csak egyfajta mátrixos hangulatot éreznek (smtg is wrong with the world), ami kínosan visszaköszön az MSzP youtube-os reklámfilmjében is.
A változásokhoz azonban a helyzet ésszerű végiggondolására van szükség, ha ezt a világot, méginkább benne ezt az országot minden lehetőség legjobbikának gondoljuk, vagy úgy véljük alapvetően azért minden oké, akkor soha nem változik meg semmi. Új reformkor kell, de nem a gyurcsányi lejáratott értelemben, hanem együtt gondolkodva, együtt teremtve meg a kereteit. Ez nem fog menni a társadalom vagy az értelmiség egyes részeinek kihagyásával, de minimum követelményként azért elvárható, hogy legalább beszélni, együttgondolkodni hajlandó legyen a másik.
